A Hősök Terén megrendezett eseményen a 2024-25-ös kiírás legjobbjai vehettek át elismeréseket. A fiú korosztályokban akadémiánk három plakettet is elhozott: Kovács Imre (U21) és Kádár Tamás (U19) az év edzője-címet hódította el, míg Flasár Botondot az év U21-es játékosának választották meg.

A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége ismét nagyszabású ünnepséggel emlékezett meg szeretett sportágunkról – szeptember 20-án megtartották a Magyar Kosárlabdázás Napját a budapesti Hősök Terén. A szervezők a szokásokhoz híven színes programkavalkáddal készültek az érdeklődőknek, ennek részeként pedig a 2024-25-ös idény legjobbjait is kitüntették. Akadémiánk képviselői három díjat vehettek át: Kovács Imrét és Kádár Tamást az év edzőjének választották, Flasár Botond pedig az U21-es korosztály legjobb játékosának járó emléktáblát kapta meg.

– Nagy megtiszteltetés számomra és hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy megkaptam ezt a díjat. Köszönöm a stábnak, a játékosoknak, az akadémiának és nem utolsó sorban a családomnak a támogatást, nélkülük nem sikerülhetett volna – nyilatkozta honlapunknak az U19-esekkel bajnoki címet szerző, míg az U16-osokkal  a második helyen záró Kádár Tamás.

Kollégájához hasonló gondolatokat fogalmazott meg Kovács Imre is; az U21-esekkel csúcsra érő tréner együttesét méltatta.

– A trófea leginkább a fiúkat illeti meg, az egész szezonban fantasztikusan dolgoztak, a döntőben pedig nagybetús csapatként küzdve megkoronázták addigi teljesítményüket. Köszönöm a szakmai stábnak, az akadémiának, a DEAC-nak és a családomnak a támogatást! – fogalmazott a szakember.

Az elismerés különösen sokat jelentett Flasár Botondnak, aki hosszas kihagyás után vezette bajnoki aranyéremig utánpótlásműhelyünk U21-es alakulatát. Magasemberünk duplán örülhetett: az U19-esek között ugyanis öccse, a Sopronban kosárlabdázó Flasár Zalán lett az év játékosa.

– Ez a díj kitűnő visszaigazolása annak, hogy jó úton haladok. Komoly sérülésből kellett visszatérnem, azt hiszem, mostmár végérvényesen kijelenthető, hogy sikerült. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki segített a rehabilitációmban. Életem egyik legbüszkébb pillanata volt, hogy az öcsémmel együtt vehettem át az elismerést; minden testvérpár ilyesmiről álmodozik – mondta a DEAC centere.

Szívből gratulálunk!