U20-as együttesünk az alapszakaszban elért második helyezés után végül a negyedik pozícióban zárta a 2020-21-es bajnoki kiírást. A szezon lezárásaként a csapat vezetőedzője, Jesper Gustavsson értékelte az évet.

DEAC KA: – Közvetlenül a Morgen Ferdinánd Emléktorna elveszített bronzmérkőzése után azt mondta, hogy pár nap elteltével biztosan derűsebben fog visszatekinteni a szezon eredményeire. Mi a véleménye most?

Jesper Gustavvson: – Az utolsó mérkőzés másnapján hazautaztam Svédországba, az úton pedig bőven volt időm gondolkodni. Összességében büszke vagyok arra, amit elértünk, a fiúk egyénileg és csapatszinten is sokat léptek előre. Természetes, hogy egy vesztes meccs után letörtek voltunk, hiszen mindnyájan úgy éreztük, hogy kis szerencsével szebb eredményt érhettünk volna el. A sportban persze nincsen „ha”, így azzal kell megelégednünk, ami jutott.

 A szezon egészét tekintve, mennyire sikerült elérni az előre kitűzött célokat?

JG: – Őszintén megvallva, amikor Magyarországra kerültem, nagyon keveset tudtam a helyi kosárlabdaéletről. A vezetőség szerette volna, ha az U20-as csapatunk saját bajnokságában jól szerepel, amit érzésem szerint meg is valósítottunk. Az NBI/B zöld csoportjában már kevésbé mentek gördülékenyen a dolgok, de biztos vagyok abban, hogy a fiúk az ott lejátszott találkozókból is sokat profitáltak. A finálé elődöntőjébe négy közel azonos képességű együttes jutott be, ahol mindenről a pillanatnyi forma döntött.  Sajnos a csoportmeccsek lendületét nem tudtuk átmenteni a helyosztókra, így végül érem nélkül maradtunk. Ismerem a játékosaim, tudom, hogy ennél előrébb is végezhettünk volna, lásd az alapszakaszt, amit a második helyen zártunk. Mindent egybe véve, nincs bennem hiányérzet.

Eddigi edzői tapasztalataiból mit tudott hasznosítani Magyarországon?

JG: – Igyekeztem minél több játékelemet áthozni a skandináv-iskolából, próbáltam modern kosárlabdát játszatni a csapattal, melynek központjába a támadások sebességének felgyorsítását helyeztem. Látszólag a srácok élvezték ezt a fajta megközelítést, ezáltal sokkal több dobáshoz jutottak, mint eddigi karrierjük során. Sajnos a különböző korosztályok átfedései miatt nagyon ritkán tudtunk teljes kerettel edzeni, ami alaposan megnehezítette a felkészülésünket. A legfontosabb, hogy az év végére valódi egységet alkottunk, fogcsikorgatva küzdöttünk egymásért, amit remek érzés volt a pálya széléről átélni.

Akadémiánk egyik központi célja, hogy minél több saját nevelésű játékos bemutatkozhasson az élvonalban. Ebben a tekintetben jól teljesített gárdája, hiszen többen is lehetőséget kaptak a felnőtt kerettel készülni, néhányan pedig be is mutatkozhattak az A-csoportban.

JG: – Nagyon boldog vagyok, hogy fiaim közül többen is megmutathatták magukat idén a legjobbak között, de rengeteg munka vár még rájuk, hogy valódi tényezők lehessenek a felnőtt mezőnyben. Szemmel látható, hogy a rendszeresen az első csapattal tréningező játékosok mennyit fejlődtek, elsősorban fizikálisan, amit kamatoztatni is tudtak saját korcsoportjukban.

Egy év elteltével mit gondol a DEAC Kosárlabda Akadémia szervezetéről, hogyan látja a nálunk folyó munkát?

JG: – Rendkívül hálás vagyok Debrecennek, a vezetők végtelenül profi körülményeket és lehetőségeket biztosítottak számunkra az egész szezon során. Természetesen mindig van feljebb, de megítélésem szerint kiváló úton halad a debreceni utánpótlásképzés.

 Tavaly augusztusban Svédországból érkezett hozzánk. Hogyan érezte magát országunkban?

JG: – Minden teljesen új volt számomra, a környezet, az emberek, a játékosok, a játékfelfogás, és a játékvezetők is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyen ment az átállás, sok időbe telt hozzászokni ahhoz, hogy nem láthatom nap mint nap a családomat. Az éremnek azonban két oldala van, hiszen így mélyebben bele tudtam ásni magam a munkába, kollégáim pedig segítettek átlendülni az érzelmi holtpontokon.

Milyen jövőt jósol játékosainak?

JG: – Én elképesztően hiszek bennük, de ez önmagában kevés, nekik is el kell hinniük, hogy komoly dolgokat vihetnek véghez. Még előttük az élet, így bármit képesek lehetnek megvalósítani, ha maradnak az elkezdett úton, és kitartóan dolgoznak.