A hazai tehetségek összefogása, nevelése, élvonalbeli karrierre való felkészítése mellett akadémiánk azon külhoni játékosok számára is igyekszik lehetőséget biztosítani a megfelelő szintű szakmai fejlődésre, akikben potenciál rejlik a debreceni, illetve nagy közös cél, azaz a magyar kosárlabdázás jövőjének megalapozására. Legújabb sorozatunkban az országhatárokon túlról érkező ifjoncainkkal foglalkozunk; a második rész főszereplője Kapic Adrián.

Ha valakinek, akkor Kapic Adriánnak kétségkívül izgalmas és eseménydús gyermekkora volt: fiatal játékosunk édesapja ugyanis a korábbi kiváló labdarúgó, a nyolcszoros szlovén válogatott Adem Kapic, aki legsikeresebb éveit a Ferencváros klubjánál töltötte – egy magyar bajnoki címet, illetve két Magyar Kupa diadalt ünnepelhetett a zöld-fehérek színeiben. Az idősebbik Kapic 2006-ban a Beitar Jerusalem együtteséhez igazolt, fia pedig éppen izraeli légióskodása alatt látta meg a napvilágot.

– Édesapám futballkarrierjéből kifolyólag sokat vándorolt a családunk, Izraelben születtem, onnan két hónap után Németországba költöztünk, majd két év múlva visszatértünk Budapestre, és csak ezt követően jutottunk el Szegedre, ahol felcseperedtem. Eleinte magam is a focival próbálkoztam, de őszintén szólva hamar ráuntam. Körülbelül négy és fél esztendeje aztán az egyik osztálytársam elhívott a Szedeákhoz kosarazni, a sportág pedig azonnal megtetszett, így végül a parkettet választottam a zöld gyep helyett – mesélte ifistánk, aki az első részben bemutatott Zalka Csongorhoz hasonlóan akadémiánk tavalyi nyílt napján került kapcsolatba utánpótlásműhelyünkkel. – A Szegeddel sokszor játszottunk a DEAC ellen, és olyankor mindig az volt a benyomásom, hogy jó társaság a debreceni, profinak tűnt az egész légkör, ami körülvette őket. Viszont közvetlenül senkit sem ismertem a cívisvárosból, egészen addig, amíg el nem hívtak a 2022-es nyílt napra. Itt meggyőződhettem arról, hogy helyesek voltak az előzetes feltevéseim, az edzők végig odafigyeltek ránk, hasznos tanácsokat adtak, a remek körülményekről nem is beszélve.

Adrián a 2022-23-as szezont már fehér-fekete mezben kezdte meg – elmondása szerint zökkenőmentesen beilleszkedett, amit korábbi szegedi csapattársa, Laluska Bence jelenléte nagyban elősegített.

– Az első hetekben azért volt bennem némi természetes izgalom, hiszen ha úgy vesszük, megtettem az első komolyabb lépést a felnőtté válás felé, de jelentősen megkönnyítette ezt az időszakot, hogy itt volt Laluska Bence, akivel Szegedről már jól ismertük egymást, a kollégiumban is ő a szobatársam. Azóta mindenkivel kitűnő a kapcsolatom, jó hangulatban telnek a napok, hetek.

A 2006-os születésű kosaras U18/B együttesünkben szerepel, eddig tizennégy mérkőzésen lépett pályára, melyeken átlagban 6,1 pontot és 5,7 lepattanót jegyzett. Legjobb mérkőzését a Zsíros Akadémia gárdája ellen játszotta, 15 egységet és 10 lepattanót tett be a közösbe. Növendékünk jól tudja, hogy még útja elején jár, és rengeteg az elvégzendő munka, ám ambíciói határtalanok; erről árulkodik az is, hogy nem kevesebbről, mint a tengerentúli profi ligáról álmodik.

– Az idényrajt lehetett volna jobb is, de úgy érzem, sikerült felvennem a fordulatszámot, és hasznos tagja tudok lenni az egyesületnek. Még csupán tizenhetedik életévemben járok, rengeteg lehetőségem van fejlődni. Véleményem szerint csak úgy éri meg bármibe is belevágni, ha a lehető legmagasabbra tesszük a lécet. Én ezt az elvet követem, miért is ne célozhatnám meg rögtön az NBA-t? Persze reálisan nézve, egy Magyarországon, vagy Európa egyéb pontvadászataiban lehúzott pályafutás is rendkívül boldoggá tenne, de ameddig csak tudok, küzdeni fogok az amerikai álomért.

Egy biztos: mi mögötted állunk, Adrián!