Május 15-én lezárultak a Nemzeti Fiú Kadett Bajnokság 2020-21-es kiírásának küzdelmei a DEAC Kosárlabda Akadémia U16-os csapata számára. Tedi Bukov és Halmai Norbert tanítványai a „B” döntő helyosztó napján legyőzték az Atomerőmű SE gárdáját, így a tizenharmadik pozícióban zárták az idényt. Több, mint egy héttel az utolsó mérkőzést követően U16-osaink bolgár vezetőedzője értékelt.

DEAC KA: – Milyen érzésekkel tekint vissza a mögöttünk álló szezonra? Mennyire sikerült megvalósítani az idény elején kitűzött célokat?

Tedi Bukov: – Úgy gondolom, hogy összességében sikeres szezont zártunk. Ez alatt persze nem a tizenharmadik helyre gondolok, hanem a fejlődésre, amin a csapatom tagjai keresztülmentek. Augusztusban azzal a céllal vágtunk bele a munkába, hogy az U15-ös és az U16-os korosztály játékosai a lehető legtöbbet lépjenek előre, és minden poszton bevethetőek legyenek. Rengeteg időt és energiát fektettünk az egyéni képzésbe, ami megtérült, hiszen az év végére magasembereink is elsajátították a mezőnyjáték alapjait. Több, mint tíz százalékot javítottunk a hárompontos-dobásainkon is az őszi mérkőzésekhez képest, valamint jóval kevesebb labdát adtunk el. Sokkal érettebben kezeltük a pályán kialakuló szituációkat és védekezésben is rengeteget keményedtünk. Azt hiszem, ezekre az eredményekre büszkék lehetünk.

– Ahogyan Ön is említette, a tizenharmadik helyen zárták a bajnokságot. Reális ez a helyezés?

TB: – Sajnos Debreczeni Olivér, aki véleményem szerint az Akadémia egyik legnagyobb reménysége egy sérülés miatt kihagyni kényszerült a rájátszás jelentős részét, így teljesen át kellett szerveznünk a játékunkat. Olivér kiesésével a többiek között kellett eloszlatnunk a felelősséget, a srácok pedig felvették a kesztyűt és felnőttek a feladathoz. Erről árulkodik, hogy a keresztjáték során végig partiban voltunk a későbbi ezüstérmessel és roppant kevesen múlott, hogy mi kerüljünk a legjobb nyolc közé. Annyi bizonyos, hogy teljes kerettel minden máshogy alakult volna, de ezen utólag már nem érdemes keseregni. Az én filozófiám szerint ebben a korosztályban egyébként sem a bajnoki eredmény a mérvadó.

 – Mi az Ön filozófiája?

TB: – Úgy vélem, hogy ebben az életkorban az edzők legfontosabb teendője, hogy olyan alapot teremtsenek a fiatalok számára, amire bátran építhetnek későbbi pályafutásuk során. Ha megnézzük az NBA-ben, vagy az Euroligában szereplő játékosokat, láthatjuk, hogy jóformán mindenki minden poszton képes játszani, megszűntek a klasszikus szerepek. Erre tendál a kosárlabdavilág, nekünk pedig ehhez kell alkalmazkodnunk. A debreceni modell még kezdetleges cipőben jár, de az irány kiváló. Ebben szakmai igazgatónknak, Berényi Sándornak elévülhetetlen érdemei vannak. Mindvégig türelmesen támogatta kevésbé eredményközpontú felfogásom annak érdekében, hogy legjobb tudásom szerint végezhessem a feladatom, és segítsem a gyerekeket abban, hogy komplexebb kosarasokká válhassanak. Amennyire én látom, ez a megközelítés újszerű Magyarországon, de hiszem, hogy egy-egy korosztályos éremnél hosszú távon többet ér, ha később felbukkan pár cívisvárosi akadémista neve az élvonalban vagy a nemzeti válogatottban.

– Mi a véleménye a saját csapatáról? Milyen jövő állhat fiai előtt?

TB: – Sokakban megvan a potenciál arra, hogy magas szintre jussanak. Minden a srácokon múlik, hiszen ahogy mondtam, az Akadémia jó úton indult el, a körülmények adottak. Innentől kezdve a fiúkon a sor, hogy megdolgozzanak a céljaikért, napról-napra, hétről-hétre, évről-évre. Tudatosan fejleszteniük kell magukat, különös tekintettel a gyengeségeikre. Amennyiben erre hajlandóak lesznek, fényes jövő előtt állhatnak.