Búcsúzik akadémiánktól Bazsik Péter. A 34 esztendős szakember 2020-ban szegődött utánpótlásműhelyünk kötelékébe, ahol öt szezont töltött és többek között országos bajnoki bronzérmet szerzett. Friss interjúnkban felelevenítettük a tréner hajdúsági karrierjének legfontosabb állomásait, valamint szót ejtettünk a jövőről is.

Egészen a 2020-as indulás óta erősítetted akadémiánk edzői stábját, országos bajnokként érkeztél hozzánk a Vasastól. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?

Az első szezonban a 2006-os korosztállyal dolgozhattam. Némi időbe került hozzászokni a körülményekhez és megtanulni, hogyan lehet kiaknázni az akadémia által biztosított remek feltételeket, de azt hiszem, összességében sikerrel jártunk. Ezt bizonyítja az egy évvel később megszerzett ötödik helyünk is.

Az az ötödik hely valóban nagy bravúrnak számított. Hol foglal helyet ez a szereplés a te személyes “ranglistádon”, illetve melyek azok a diadalok, amikre a legbüszkébb vagy?

A 2006-osokkal elért ötödik pozíció mindenképpen elől van, különösen annak fényében, hogy csak keresztjátékot követően tudtunk kvalifikálni a pécsi fináléba. Emellett a tavalyi U14-es bronzérmet emelném ki és az EYBL-menetelést ugyanezzel a gárdával.

Idén hatodikként zártatok a serdülőkkel. Reálisnak tartod ezt az eredményt?

Az alapvető célunk a nyolcas döntőbe jutás volt, ezt teljesítettük is. Titkon persze reménykedtünk abban, hogy éremért játszhatunk, de ez most nem jött össze. Véleményem szerint kihoztuk a maximumot az idényből. Ez egyébként minden döntőnkre jellemző volt: akármelyik évben, akármelyik együttessel jutottunk a nyolc közé, nagyjából a helyünkön zártunk.

Szakmailag mit profitáltál a DEAC-nál eltöltött öt évből?

Rengeteget fejlődtem. A Vasastól érkeztem, egy teljesen másik rendszerből. Az itteni trénerek szerteágazó látásmódjából sokat tanultam. Szerencsésnek érzem magam, hiszen végig olyan kiváló kollégákkal voltam körülvéve, akikkel inspiráltuk egymást. Az is fontos, hogy mindenki teret kapott kibontakoztatni az elképzeléseit, amiből olykor mutatós dolgok sültek ki. Ha már itt tartunk: azt gondolom, hogy megfelelő kezekben vannak a srácok, hiszen tehetséges szakemberek foglalkoznak velük, akik előtt szintén szép jövő állhat. Hadd említsem példának Jávor Barnát, aki a másodedzőm volt a 2006-osoknál, most pedig már az NB I-es gárda mellett tevékenykedik.

Korábban említetted, hogy időbe telt hozzászokni az itteni feltételekhez. Mire gondoltál pontosan?

Az akadémia páratlan lehetőségekkel kényezteti el az edzőket és a játékosokat. Elég arról szót ejteni, hogy hány különböző csarnok áll rendelkezésre. Ez borzasztóan fontos, mivel jelentsen megnöveli az edzésre fordítható időt, valamint azt is lehetővé teszi, hogy egyénileg minél többet foglalkozhassunk a gyerekekkel. A sporttudományos részlegről ne is beszéljünk: a legfejlettebb technika segíteti a munkánkat. Ki kellett sillabizálnunk, hogyan tudnánk ezeket a leghatékonyabban kihasználni.

Meglátásod szerint mit hozhat a jövő a DEAC Kosárlabda Akadémia számára?

Abból indulok ki, hogy kiemelt akadémiai rendszer minden szezonjában sikerült előrelépnünk; ezt az utat koronázta meg a mögöttünk álló kiírás sikerlistája. Minden adott ahhoz, hogy a fejlődés  töretlen maradjon. Óriási sanszot jelent a játékosok számára, hogy van kifutási lehetőségük az élvonalba, ahogyan az is, hogy rendelkezésre áll a B-csoportos alakulat, ami átmenetet képez az utánpótlás és a felnőtt kosárlabda között.

Ha már a játékosok: látsz olyan tehetséget, tehetségeket a rendszerben, akiknek lehet esélyük magasra jutni?

Számos olyan srác van, akiben látom a potenciált. Kiemelni nem szeretnék senkit, nehogy véletlen kihagyjak valakit, de ami a fejemben lévő növendékek mindegyikére jellemző, az az elkötelezettség és a tenni akarás. Ha ez megmarad, sokra vihetik.

Arról már beszéltünk, szakmailag mit adott hozzá a pályafutásodhoz a DEAC, de hogy érezted magad nálunk emberileg?

A DEAC és Debrecen örökre kiemelt helyet bérelt a szívemben. A szakmai oldal mellett legalább olyan fontos, hogy a családommal nagyon szerettünk itt élni. Az első gyermekem két hónapos volt, amikor ideköltöztünk, a második már a DEAC-os időszakban született – felejthetetlen éveket töltöttem az akadémián.

Miért döntöttél mégis a váltás mellett?

Budapesti vagyok, ott él az egész család: nagyszülők, dédnagyszülők, unokatestvérek. Szeretnénk, ha a gyermekeink közel lennének hozzájuk.

Mit kívánsz a DEAC Kosárlabda Akadémiának?

Csak a legjobbakat. Egy történelmi szezon után furcsán hangzik, de azt kívánom, ne ragadjanak meg ezen a szinten. Folytassák a megkezdett utat, legyen minél több bajnokcsapatuk és adjanak annyi kosarast az NB I-nek és a válogatottnak, amennyi csak lehetséges.

Hogyan  tovább?

Hazatérek. A Vasas U16-os és U19-es csapatának leszek az edzője. Örülök, hogy az idősebbek között is tapasztalatot gyűjthetek és kipróbálhatom magam egy viszonylag új területen. Várom az új kihívásokat.