Az alapcélt teljesítették a juniorok

Legfrissebb interjúnkban U18-asaink trénerével, Kádár Tamással elemeztük ki a bajnoki hetedik hellyel végződő 2021-22-es kiírást, kiemelt hangsúlyt fektetve a hazai rendezésű országos döntő eseményeire.

DEAC KA: A 2021-22-es szezon kezdete előtt azt nyilatkoztad, hogy elsődleges célként a legjobb nyolc közé jutást tűztétek ki magatok elé, melyet aztán sikerrel meg is valósítottatok. Csaknem egy hónap távlatából visszatekintve az idényre, mennyire vagy elégedett a szereplésetekkel?

Kádár Tamás: – Egyértelműen az országos döntős kvalifikáció volt a prioritás, az odáig vezető út kapcsán nincs hiányérzetem. Természetesen akadtak jobb és rosszabb periódusaink az alapszakasz illetve a rájátszás során is, de összességében magabiztosan abszolváltuk a feladatot. Maga a finálé már hevesebb érzelmeket vált ki belőlem; úgy gondolom, hogy képesek lehettünk volna előkelőbb helyezés elérésére is.

A nyolcas döntőig valóban szépen meneteltetek, már egy körrel a play-off vége előtt bebiztosítottátok a helyeteket az év legfontosabb megmérettetésén. Melyek azok a mérkőzések, amelyekre a legszívesebben emlékszel vissza ebből az időszakból?

KT: – A kulcs kétségkívül a Dombóvár elleni kettős győzelem volt, de a későbbi bajnok Sopron felett aratott hazai diadalra is nagyon jó szívvel gondolok vissza. Ezek mellett meg kell említenem az NKA Pécs elleni debreceni összecsapást is, mely ugyan vereséggel zárult számunkra, de a küzdő felek által produkált játékszínvonal magasan meghaladta a korosztályos átlagot.

A fináléra való felkészülésetek közben kiderült, hogy a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége a cívisvárosnak ítélte a rendezés jogát, majd jött a hideg zuhany: kidőlt a sorból a csapat motorja, Ságodi Róbert.

KT: – Nagyon örültünk annak, hogy saját közönségünk előtt vívhatjuk meg a sorsdöntő csatákat, a Cívis Kupán nyújtott teljesítményünk után pedig pláne úgy éreztem, hogy kedvezőek a kilátásaink. Ságodi sajnálatos sérülése derült égből villámcsapásként ért minket, alapjaiban remegett meg általa az egész éves munkánk. Véleményem szerint Robi nem csak a mi keretünk, de a teljes U18-as mezőny legjobbja, ebből kifolyólag rá építettük fel a taktikai repertoárunkat, így az apró finomítások helyett a célegyenesben teljes újratervezésre volt szükség.

A papírformát tekintve az „A” csoport favoritjának az NKA Pécs tűnt, míg a másik továbbjutó helyre DEAC és a Budapesti Honvéd pályázott. Az első találkozón rögtön a fővárosiakkal ütköztetek meg, és bár az akarás érződött, egyszerűen semmi sem jött össze a fiúknak. A túlzott bizonyítási vágy okozta a gárda vesztét?

KT: – A feldobástól kezdve görcsösen kosárlabdáztunk, az idő múlásával pedig egyre mélyült a gödör, melyből kétségbeesetten kapálózva igyekeztünk kikászálódni. A felelősség nem csak a játékosokat, hanem minket, edzőket is terhel, egyes szituációkat másképp is lereagálhattunk volna. Még mindig bánt, hogy ilyen rosszul nyitottuk a tornát.

A következő játéknapon viszont a sors felkínált egy halovány második esélyt, ti pedig nem akármilyen feltámadást mutattatok be: a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia harminchét pontos kiütésével életben tartottátok elődöntős reményeiteket. Honnan merítettetek lelki erőt a talpra álláshoz?

KT: – A Honvéd-fiaskó után tartottunk egy rögtönzött értekezletet, ahol megállapodtunk a srácokkal abban, hogy elfelejtjük, legalábbis kizárjuk gondolatainkból a történteket, és tiszta lappal vágunk neki a hátralévő kihívásoknak. Péntek reggel az NKA Péccsel szemben már láttam bíztató jeleket, majd estére úgy hozta az élet, hogy minimum huszonnyolc pontos győzelem esetén még maradhatott sanszunk a négy közé jutásra. Ez volt a mi saját aranycsatánk, maximális erőbedobással harcoltunk, valósággal belehergeltük magunkat a mérkőzésbe, mondhatni extázisba kerültünk. A szurkolók emellett olyan hangulatot varázsoltak a csarnokba, amelyet egy élvonalbeli rangadón is megirigyelhetnének az ország bármelyik részén. Fantasztikus élmény volt.

Ti minden tőletek telhetőt megtettetek, de ekkor jött az újabb pofon: a Pécs meglepetésre kikapott a Honvédtól, így hiába a csodálatos hajrá, maradt az alsóház. Mondhatjuk, hogy ez a hatalmas csalódás rányomta a bélyegét a szombati keresztjátékra?

KT: – Abszolút. A hegy csúcsáról szempillantás alatt a szakadék legmélyére kerültünk, aminek megemésztésére mindössze egy éjszaka állt rendelkezésünkre. Nem tudtuk kellően rendezni sorainkat, képtelenek voltunk felpörögni a megfelelő fordulatszámra. Akármivel kísérleteztünk, kudarcba fulladt, a Falco megérdemelten nyert.

Végül mégis sikerült jó szájízzel zárnotok, igaz, a csoportkörrel ellentétben DKKA a hetedik pozícióért zajló helyosztón alaposan megnehezítette a dolgotokat. Miből adódott a két meccs közötti különbség?

KT: – Egy csoportmeccs és egy helyosztó mindig más kávéház, utóbbira jellemzően végletekig kimerülnek a csapatok, maradék energiatartalékaikat is felélik a játékosok, ezáltal bármi megtörténhet. Számítottunk erre, így is készültünk. A harmadik negyedben jelentősebb előnyre tettünk szert, aminek elégnek kellett volna lennie a lefújásig, de egy érthetetlen leolvadás következtében a végsőkig izgulnunk kellett. Ennek ellenére boldog vagyok, hogy győztesen búcsúztattuk a szezont.

Mi volt az idény legnagyobb pozitív hozománya?

KT: – Ságodi Róbert és Hegedüs Brúnó egyéni fejlődése. Mindketten látványosat léptek előre, aminek eredményeképpen Ságodi bemutatkozhatott a felnőtt NBI-ben, míg Hegedüst beválogatták az U18-as döntő All-Star ötösébe. Ezek ékes bizonyítékai annak, hogy a befektetett munka megtérül. Ezt az is alátámasztja, hogy az említett kosarasok mellett többen is lehetőséget kaptak az NBI/B zöld csoportjában, amire szintén rendkívül büszke vagyok.