Van rivalizálás a Madar-ikrek között

A válogatott focista, Madar Csaba fiai a DEAC U18-as gárdájában kosaraznak.

Sportos családból származik a DEAC Kosárlabda Akadémia U18-as férfi kosárlabdacsapatának ikerpárja, a 2004-es születésű Madar Kristóf és nála 5 perccel fiatalabb Krisztián. Nem csoda, hogy a srácok is aktívan mozognak, hiszen édesapjuk, Madar Csaba egykor a Loki válogatott futballistája volt, aki többszörös magyar bajnok és kupagyőztes, olimpiát is megjárt labdarúgóként ismert.
A fiúkkal készült, lazább hangulatú kérdezz-felelek videót sokan megnézték a facebook-oldalunkon az elmúlt napokban, az alábbi cikkben némileg komolyabb témákat feszegettünk.

Mindketten futballal kezdtétek az aktív sportolást. Mikor és miért váltottatok kosárlabdára?
Krisztián: Szűk öt évvel ezelőtt, negyedik osztály végén hagytam fel a focival, mert nem éreztem jól magam abban a közösségben. Ráadásul nem kaptam túl sok játéklehetőséget a csapatban, ezért – és mivel Kristóf akkor már majdnem egy éve kosarazott – úgy döntöttem, kipróbálom a kosárlabdát.
Kristóf: Szintén a közösség miatt váltottam sportágat. Virágh Benedekkel jártam egy osztályba, ő már kosarazott, és nekem is megtetszett a játék. Ezért kötöttem ki a kosárlabdánál, és nem a röplabdánál vagy a kézinél.

Kicsit még a futballnál maradva: mennyire jelentett nyomás számotokra, hogy édesapátok élvonalbeli labdarúgó volt?
Krisztián: Semennyire, szerencsére. Amikor pedig váltani akartunk, jeleztük apának és anyának, hogy nem akarunk tovább focizni, ő mondták, rendben, amit szeretnénk, azt csináljuk. De korábban is kipróbáltunk több sportágat a futball mellett, a baseballt, az úszást, stb. A kosárlabda megjelenésével vált egyértelművé, hogy otthagyjuk a focit, és elkezdünk sportolni (nevet). Azt mondta apa, ez az én döntésem, tegyem, ahogy jónak látom.
Kristóf: Én pedig kapus voltam, így nem nagyon lehetett apuhoz hasonlítani a játékomat, hiszen ő mezőnyjátékos volt.

Mennyire van köztetek rivalizálás a pályán?
Kristóf: Nincs, én jobb vagyok (nevet).
Krisztián: Persze, hogy van. El akarom nyomni, mint a cigicsikket (nevet). A meccsen másokhoz finomabban állok hozzá a csapatban, mint hozzá, ha úgy alakul, rá erélyesebben szólok. Mutassa meg, hogy a kezdőben a helye!

Hogyan jellemeznétek a DEAC U18-as csapatát, milyennek látjátok belülről az együttest?
Kristóf: Szerintem eltökéltség jellemzi a csapatot, mindenkin látszik a küzdeni akarás. Idén, részben köszönhetően az újonnan érkezőknek, erős gárdát alkotunk. Érezni rajtunk, hogy egytől egyig nyerni szeretnénk, az első hely a célunk.

Sportos család tagjai lévén otthon kielemzitek a mérkőzéseteket a vacsoraasztalnál?
Krisztián: Nem jellemző, hogy erről beszélgetnénk. Amikor tudnak, ott vannak a lelátón anyáék, esetleg pár szóban megbeszéljük a látottakat a meccs után, de otthon már nem téma.

Mire szeretnétek vinni a kosárlabda-pályán, mik a céljaitok?
Krisztián: Szeretnék NB I/A-s játékos lenni.
Kristóf: Én ennél ambiciózusabb vagyok. Először a DEAC felnőtt csapatába szeretnék bekerülni, és ott meghatározó játékos lenni. Utána, ha lehetséges, megcéloznám az Euroligát, extra célként pedig az NBA-t.

Mik az erősségeitek, illetve miben kell még fejlődnötök?
Krisztián: Erényemnek tartom a feltétlen győzni akarást. Nyerni kell, mindegy, hogy milyen áron, ha kell, leordítom a csapattársam fejét, amelyik rontott, és magamat is szidom, ha én hibázok. Mentálisan “ott vagyok” minden alkalommal, a dobások terén viszont még van hová fejlődnöm.
Kristóf: Én a gyenge pontommal kezdeném. Mivel nem vagyok túl magas és erős, fizikálisan kellene fejlődnöm. Amiben jó vagyok: irányítóként szoktam játszani, összeszedem a csapatot és szervezetté tudom tenni a társaságot.

Melyik csapatnak szurkoltok?
Kristóf: Az Euroligában a Barcelonának, Hanga Ádám miatt. A tengerentúlon pedig a Dallas Mavericksnek szorítok. Főként Luka Doncic miatt.
Krisztián: Az NBA-ben nekem is a Dallas a kedvencem, a Curry-Doncic-Porzingis triót nagyon bírom. Bennük van a bajnoki cím, hátha most behúzzák.

A tanulás és a kosárlabda mellett jut időtök valamilyen hobbira? Az Xboxon túl.
Krisztián: Igen, az alvásra. Az Xboxon Kristóf játszik. Én telefonon nyomom (nevet). Evés után, edzés előtt alszom egy órát, az nagyon jól tud esni. Tegnap este is kidőltem este kilenckor az anyáék ágyán, ők pedig nem keltettek fel, hagytak aludni, és kint aludtak a kanapén. Így a 10 órányi alvás megvolt.
Kristóf: Ha az Xboxon kívül kell mondanom hobbit, akkor a sorozatokat említeném, azokat szeretem nézni. Például a Peaky Blinders című filmet, az nagyon bejött nekem. Emellett Manga képregényt szoktam olvasni, most épp a Tokyo Ghoult fejezem be hamarosan.

Mivel szeretnétek foglalkozni a civil életben, mi érdekel titeket a kosárlabdán túl?
Kristóf: Mivel még sok évem van hátra a gimiből, nem orientálodom semmilyen irányba. De ha egy-két év múlva felteszed ezt a kérdést, már biztosan tudok válaszolni rá.
Krisztián: Építészmérnök szeretnék lenni, Bob The Builder a nagy példaképem (nevet). Viccen kívül, tényleg ez érdekel, a matek és a fizika az én terepem.

A fotón balról: Madar Krisztián és Kristóf